1928 elején „összehajolt két magyar”, Hegedűs R., a budapesti rotary klub elnöke és Tonelli S., a szegedi Ipar és Kereskedelmi Kamara elnöke, hogy megalapozzák a harmadik magyarországi rotary klubot, Szegeden. Az új klub hamar megalakult, amit T. Thomsennek, a klub alapítási megbízottnak, a Rotary Interntional (RI) központjának címzett 1928 jun. 10.-én kelt levele igazol (5). A levélben beszámolt az előző nap tartott ülésről, amelyen az alakuló klub tagjai ill. néhány rotarista Budapestről és Debrecenből is megjelent. Az alakuló klub tagjai elfogadták a rotary alkotmányt, írja levelében és egyben kéri az RI-t, hogy vegye fel tagjai közé az új klubot. Előző napon, június 9.-én, az új klub elnöksége megküldte az RI központnak az un. „Application form”-ját, amelyben a klub vezetése bizonyítja, hogy a klubtagok elfogadták a Rotary alkotmányát, törvényeit valamint tudomásul veszik, hogy a klub hivatalos felvételéig nem bővíthetik a klubtagságot, majd a felvétel után, maximum évi három taggal növelhetik a klub létszámát. Levelükben igazolták, hogy befizették az RI által előírt 100 US dollárt és végül közölték a klub ülések helyszínét és időpontját(2). Ugyanezen a napon megküldték a rotary központnak az alakuló klub tagnévsorát, amelyet az alakuló klub elnöke és a titkára írt alá, Back Bernát és Kogutowicz Károly (3).
R.Williams, a zurichi Rotary Iroda titkára 1928 07.11.-én értesítette Back Bernátot, hogy a Rotary Internationalba (RI) felvették a szegedi klubot, és 25 pld.-ba megküldi a Rotary Etikai Szabályzatot (M2). Mivel akkoriban a magyar klubok még nem tartoztak egyik district-hez sem, a klub vezetésének kellett az évi beszámolót megküldeni a zurichi irodának. Az első évben a klub létszám 29 volt, az átlagos klub látogatottság 20-22 fő és szükségesnek tartották kiemelni, hogy a klubnak nincs hölgy tagja. A jelentésben benne van az is, hogy csak két hetente tartanak üléseket, és gyengeségüknek érzi a klub, hogy nincs kapcsolatuk más districtek klubjaival. Williams úr, rosszalását fejezte ki, hogy csak két hetente ülésezik a klub és reményét fejezet ki, hogy minél hamarabb áttérnek, a szabályos heti ülésre. Valamint felhívta a figyelmet az adminisztrációs fegyelem megerősítésére. (M3,M4)
Az RC Szeged ünnepélyes megalakulásáról, az a 1929. március 5.-i levél tanúskodik, amelyet a titkári székben Kogutovicz Károlyt váltó Kurusa József, Williams úrnak, az Európai Rotary Iroda titkárának, címezett. A levél beszámol Hegedűs R., a budapesti alapító klub elnökének szegedre érkezéséről, a Kass szállóban tartott ünnepi vacsoráról, amelyen néhány meghívott vendég is részt vett. Vacsora után Hegedűs R. ünnepi beszédet tartott a rotary-ról. A szegedi klub három új tagot kívánt felvenni a soraiba és kérték a zurich-i rotary központot, hogy küldjön az új tagoknak egy-egy német nyelvű rotary ismertetőt(1). Az év elején az RC Szeged elnöke, előadást tartott „Amerika és a Szocializmus” címmel, amelyre vendégeket is meghívtak. (M5)
Akkoriban még komolyon vették a tagok besorolását. Erről tanúskodik az a 1929-ben íródott levél, amelyben a szegedi klub segítséget kér Zurich-től, Surányi-Unger egyetemi tanár besorolásához, mivel a szegedi klub vezetése nem tudta eldönteni, hogy az új tagjelölt foglalkozását tekintve, a „közgazdász” szekció melyik ágához sorolja. Ugyan ehhez a levélhez a klub titkár mellékeli a „Rotary hat elv” –ének (akkor még hat volt!!) magyar nyelvű fordítását(1/a).
Az alapításkor ill. az azt követő években klubunknak olyan tagjai voltak, mint az alföldi paraszti életet reális, mégis meseszerű írásaiban megörökítő Móra Ferenc, a Szeged környéki falvakat, tájakat egyéni színvilággal ábrázoló Nyilasi Sándor festőművész, az alföldi erdők atyja, Kiss Ferenc, Haár Alfréd egyetemi tanár, nemzetközi hírű tudós , a mértékelmélet megalapítója, a város nagy mecénása, felsőházi tag Back Bernát, olyan kiváló orvosok mint Hedry Miklós és Purjesz Béla vagy a város elöljárói Somogyi Szilveszter és Pálfy József. Ugyan csak tagjai voltak Szeged gazdasági életének nevezetes meghatározói Pick Jenő, Bruckner Ede, a tudományos kutató munka olyan nemzetközileg is kiemelkedett művelői mint Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem professzora, az ország egyetlen Nobel díjas kitüntettje, aki a honi kutatásaiért kapta meg ezt a magas tudományos elismerést, valamint egyetemi tanár társa, Kogutowicz Károly a térképész dinasztia leszármazottja, aki a 40-es években őt követte a rektori székben és akivel azokban az időben több összetűzése is volt.
A klubtagok közéletben betöltött szerepe az egész országban érződött. Ennek egyik legjelentősebb példája az E5-ös út nyomvonalának kijelölése. Az 1930-ban angol javaslatra elkészítendő Calais – Isztambul transzkontinentális út magyarországi szakasza Budapest – Szekszárd – Mohács irányban volt kijelölve. A klub 1930. november 11.-i ülésén foglalkozott a kérdéssel és azt javasolta a város vezetésének, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az út új nyomvonalon, Budapest-Kecskemét-Szeged érintésével érje el Szabadkát. A város vezetése elfogadva a javaslatot 1930 decemberében ilyen értelmű felterjesztést adott át a közlekedési minisztériumnak. A rotariánus Fabinyi Tihamér, közlekedési miniszter támogatásával a kormány elfogadta a módosítást, aminek eredményeképpen 1935-ben Szegeden átadják a transzkontinentális út magyarországi szakaszát.
A klub közéleti szerepe nem csak országos, de helyi, régiós viszonylatban is jelentős volt, Ennek szép példája volt az klub tagjaink által tartott előadás sorozat amely, az egész Dél-Alföldre hatással volt. Az előadások témái érintették régiónk, vízgazdálkodását, egészségügyi és mezőgazdasági helyzetét, energiagazdálkodását stb. A sorozat záró előadása, talán Móra egyik legjelentősebb szociográfiai, népköltészeti kutatásainak összegzése, anekdotázó formában megírt munkája a „Magyar paraszt” címet viselte, amely később könyv formájában is megjelent
Kapcsolatokat teremtettek olyan határon túli rotary klubokkal, amelyek érdekeltek voltak a mind két félnek hasznos együttműködésben. 1932-ban Palicson, majd Szegeden találkoztak a szabadkai rotary klub tagjaival. A találkozók megbeszélésein olyan kérdéseket érintettek, amelyek nagyon lényegesek voltak az első világháború után kialakult államalakulatokban élő, közös kultúrával, múlttal rendelkező népeknek. Ilyen volt pl.: a közvetlen vasúti összeköttetés Szeged és Szabadka között, a határszéli forgalom megkönnyítése, valamint az előbb említett transzkontinentális út további, Szeged-Szabadka-Újvidék-Belgrád szakaszának építése. 1936-ban szegedi kezdeményezésre 4 magyar és 7 jugoszláv klub találkozott Szabadkán. A megbeszélések témája a vízumkényszer kölcsönös megszüntetése, Alföld-Adria vasúti összeköttetés, kulturális csere programok stb.
A klub igyekezett szerepet vállalni a hazai rotary élet fejlesztésében. 1934-ben “Városközi rotary értekezletet ” szerveznek, amelyen 13 magyar rotary klub küldöttei vesznek részt. Az elmúlt rotary évet értékelő előadások helyszíne a városháza díszterme volt. A záró előadás nem rotary téma, hanem egy tudományos beszámoló volt ” A paprika vitaminjáról” Szent-Györgyi Albert előadásában. A dolog érdekessége, hogy néhány év múlva e témában végzett kutató munkájával elért eredményeiért kapta meg a Nobel díjat. 1937. november 11.-én az RC Szeged díszvacsorát adott a Nobel díjjal akkor hazatérő tagja tiszteletére, a város vezetőin kívül a magyar és néhány jugoszláv klub küldöttei is részvettek. A világelnököt, személyes megbízás alapján, prof Imre József képviselte, aki az RI Board tagja volt. Itt hangzott el Szent-Györgyi Albert szájából az a rotariánus hitvallás, ami honlapunk fejlécén olvasható.
Gyorsan teltek a harmincas évek hetei, hónapjai, évei. Európa felett gyülekeztek a viharfelhők, mintegy előrevetítve a hamarosan bekövetkező világégést, amit a két, a vörös és a barna, totaliánus rendszer egymásnak feszülése eredményezett. 1936-ban, Szent-Györgyi Albert, híres Gyopárosfürdői előadásában, „A természettudomány válságá”-ban megjósolt a II. világháborút. Ennek, vélhetően egyik első jele az a levél, amelyben Benedict Gy., a szegedi gyufagyár igazgatója, az RC Szeged titkára fogalmazta meg B. Struthers-nek, a Zurich-i rotary iroda vezetőjének, hogy „lemond titkári beosztásáról, mivel külföldre távozik ….”. Levelét úgy zárja, hogy a címzettnek „..kellemes karácsonyt és boldog, BÉKÉS új esztendőt” kíván. Benedict Gy. miért mondott le és ment külföldre? Nincs pontos információnk, de az tény hogy származása miatt üldöztetés várt reá. Talán nem is kell tovább találgatnunk eltávozásának okáról(6)! Ezután felgyorsultak az események. A Zurich-i rotary iroda levél archívumában pedig egyre kevesebb levél, dokumentum található ebből az időszakból. 1939.-ben E. Korányi klub titkár levélben tájékoztatja O.Brunonit, a Zurichi iroda vezetőjét, hogy az új titkár, Székely Aladár (is) külföldön van, jelenleg Ő helyettesíti a titkári feladatok ellátásában(7). Ismét egy külföldre távozott klubtársunk! A 1940 decemberében írott levélben Koós Z. governor tudatja az előbb említett O.Brunoni-val, hogy azért nem tudja levélben elérni az RC Szeged elnökét Bedő Imrét, mert „a klub jelenleg nem működik, nincsenek gyűléseik. Bár a szegedi klub tagjai nem adták fel és a jövőben szeretnék a klub munkát folytatni, de jelenleg személyi problémák miatt erre nincs lehetőség” (8) Szomorú, lehangoló ilyen levelet olvasni, amikor tudjuk, hogy a virágnyelven megfogalmazott írás, a politika durva beavatkozását sejteti, egy civil, politika menetes szervezet életébe. Klubunk élete első szakaszának teljes lezárását az az 1942-ben, E.P.Achard, a svájci rotary központ vezetője által, Bedő I. klub elnökünknek írt levele jelenti, ami a 82. disztrikt megszüntetését tudatja.(9). A szegedi ill. magyarországi rotary mozgalom 48 éves dermedtségre kárhoztatott.
A megszűnést követő évtizedek regnáló kurzusai, ugyan más-más oldalról, lehetetlenné tették a rotary mozgalom magyarországi újraélesztését. Erre csak 1990 után kerülhetett sor, így 1991 szeptember 14-én alakult újjá szegeden a rotary klub, RC Szeged néven.